A biatorbágyi halastavak története
Középkor:
A Biai Halastó már több mint 1000 éves múltra tekint vissza. A tavat egy 1192-ben datált oklevélben említik először, mely ekkor a „Sceledtou”, azaz Szelíd-tó nevet viselte. A térképek alapján a falu mellett a mainál kisebb területű tó helyezkedett el.
Újkor:
A tó a 18. században halastóként működött, de a 19. századi vízszabályozás és eliszaposodás következtében legelőként hasznosították. Két csatorna vezetett át az így kiszárított réten, amiket Kígyós- és Békás-pataknak neveztek el, ma is ezek táplálják a halgazdaságot.
XX. század
Az I. világháború után, az 1922-ben alakult Halbizományi és Halértékesítő Rt. a már lecsapolt biai tó helyén elgátolva a völgyet, újra – mesterséges – halastavat létesített.
1945-ben az államosítások után a Tatai Halgazdaság, majd 1968-tól a Tatai Állami Gazdaság vette át a víz kezelését és a haltenyésztés irányítását.
Az 1970-es években ismét kotrás, átrendezés következett. A folyamatos duzzasztások eredményeként a tó közel 54 hektárral bővült, így lett a Zsámbéki medence legnagyobb állóvízi halgazdasága. Ekkor alakították ki a jelenlegi gátakat és zsiliprendszereket, melyek 5 részre tagolják a jelenlegi víztömeget (- létrejött a mai 1-es, 2-es, 3-as, 4-es és 5-ös tó). A halastavak 1990-ben a százhalombattai TEHAG tulajdonába kerültek.
A TEHAG felbomlása után pedig a BIA-TEHAG Kft., 2022 júniusa óta új néven, a BIAFISH Kft. gazdálkodik a tóegységen, a felső – négyes számú – tavat kivéve. A felső (27 hektáros) tó Arizona Carp Lake néven nagyhalas horgásztóként nyújt kikapcsolódási lehetőséget az erre vágyóknak.
A BIAFISH Kft. egy második generációs halgazdálkodással foglalkozó család tulajdonában áll, ami garancia arra, hogy a tavakon a jövőben is, a természettel összhangban, extenzív haltermelés folyjon, nyugodt élőhelyet biztosítva az itt élő állatvilágnak.
Forrás: